Zápor [1]

Jókor menekülsz! A patak csupa bánat.

Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők.

Csattanva lezúdul a zápor a vízre.

Elporlik a csöpp. Nézek utánad.

Elporlik a csöpp. De a test csak utánad

nyújtózik, az izmok erős szövedéke

még őrzi a vad szoritást, a szerelmet!

Emlékezik és gyötri a bánat.

Úgy gyötri a testet utánad a bánat,

úgy röppen a lélek utánad, elébed,

ó, semmi, de semmise már! ez a zápor

sem mossa le rólam a vágyat utánad.

1941 júl. 2