Az undor virágaiból

Egy hírlapíróra

Úgy nyögdécseltél, panaszolkodtál, nyavalyogtál,

mint aki már nem is él.

Szántalak is, hisz rút, fecsegő humanista vagyok csak,

könnyen békülök én.

Meggyógyultál és nyakig ülsz te megint a mocsokban

és amit írsz, ujra

nagy pofonért kiabál.

Most is hát kiderült, hogy joggal utáltalak eddig:

elvihetett volna

s undorodott a halál.

1941 febr. 11