Dal

Búbánattól ütötten

járkálok most naponta

hazámban számüzötten;

s oly mindegy merre, meddig,

jövök, megyek, vagy ülök,

hisz ellenem sereglik

az égi csillag is,

az égi csillag is

felhő mögé buvik,

sötétben bukdosom

a szittyós partokig,

a szittyós partokig

már senki sem kisér,

már régen nem kisér

a táncos szenvedély,

már régen nem követ

a bársonyorru őz,

mocsárban lábalok,

szinéről száll a gőz,

szinéről száll a gőz

és egyre süppedek,

fölöttem nedvesen

egy kondorpár lebeg.

1939 jún. 7