Születésnapi eklogácska

Ajnye Gyulám, az idén születéseddel de siettél,

én 33 vagyok és holnap Te is annyi.

Szép szám, raccsolván különös becse is van e számnak,

egyszeri jó Agenor fia is – de hisz ismered ezt Te;

annyi vagy és nem több! mondd csak „tatonának” a postást.

Hát utolértél most Gyula, bár hat hétre csak éppen,

aztán elszaladok s futhatsz egy évig utánam.

Könnyebben szaladok, poggyászként egy kicsi Naptár

lóg ki zsebemből, míg Te a kétkötetes fene súlyos

Népművészetedet külön úgy guritod teherautón.

Mégis az ifjú csak én lehetek, vénit a tekintély

s véglegesen lemaradsz ha idén már prof leszel ott lenn.

Hát lemaradsz, lemaradsz, eleget provedáltam, elég is,

légy vén, légy atya, légy atyamester igaz Magyarország

földjén s éljünk itt szabadon, kutakodva sokáig!

„Kissé föllengzős ez a sor Mikecem, no de mégis...”

Jól van jó, ne röhögj, hiszen abbahagyom, csak

ölellek!

1942. március 24.