Párisi elégia

(a sacré Coeur fölött állok mellettem

a rossz veszprémi festő párisi élete

virággá bomlott ki a naptól

és hangzik mint asszony szava kinek

megejtett lánya álmában éjjel

kibeszéli titkát s gondját a szomszéd

biccentve hallja biccentek is)

– van asszonyod?

(szemeim lassan hazatérnek)

= van tán fönn összeveszett

a hegytetőn most a fiatal meg

az öreg erdő de nála zászlózó

mókusokat húzgál a nap lenn

fáink oldalát és szemeit aranyozva

– Veszprém felé csönd van s így

délfelé madártól gurúl csak

a domboldali rög jaj

= sírsz?

– sírok és bokrétát

tüzök a kalapomra.

(és párisi életünk virággá

bomlott ki a naptól s hangzott

mint asszonyok szava

aki elöl lányok rejtették

sokáig vérdíszes ingüket titkon

és ahogyan ők is rejtették

régen az anyjuk elől)

Páris, 1931. július 18.