Kedd

Szeretőd hajnaltól tanít,

este lehuppan az ágyra,

alig, hogy evett valamit.

Szeretne ellakni veled

akár négy szál pipacs között

s tűrné az éji meleget,

de birtok a föld és a ház,

dühödt eb sikos fogakkal,

csámpás csősz furkóval vigyáz.

Így bicskás rokonok nyakán

éltek és homlokotokra

beszédjük árkokat dumál.

Ők a rend s a társadalom,

szuszugástok is ellesik,

s bogaruk mászik a falon.

De figyeljétek a tüskés

világot folyton s legyetek

gazdagok torkán rossz nyelés,

ijedt hajnali íz! sütött

libamájon keserű görcs;

s mert lustul az, ki rég ütött,

hát üssetek s hegyes kések

lessenek a jelre, mitől

felröpül majd a kedvetek!

1932-1933