Mondogatásra való

Ikreket szült anyám,

meg is halt ott nyomban,

az öcsémmel együtt

nyugszik nyugalomban.

Meghalt az apám is,

a munka megnyomta,

föl is boncolgatták

s a templomtoronyra, –

hogy el ne érhessem –

fölrakták a lelkét,

azóta figyelem

s várom, hogy leessék.

Átsüt rajtam a nap,

kis ereje ha van,

egy dagadt is tegnap

pöszörödött rajtam.

Orcáján szánalom

rakódott lilára,

szeretőm tanítom

köpni a világra.

1932-1933