Déli vers

Kedvetlen űlök itt, hol vastag déli nap

szorong a fák között és sok szundi levélről

fejemre szálán lecsusszan a pók;

megül és figyel pillanatig, de lábal már

lefele, mert készülő kedvem noszogatja.

Hiába setten hozzám az erdei állat,

meg-megszagolgat csak s tova illan az is;

érzi kerek dühömet, mely csattan,

mint pántos vödör a hüvös kút

vizének tetején várja, hogy telitődjék.

Ördögtojta világ ez,

kövérek bőre alá való pirulásnak!

nagy fene faldossa körül életemet most

s életem is apró fenékkel él!

Így várom időm, hogy hangom kieresszem,

hasasodik tőle az akkori szél

s fényes jegekkel társalkodva majd,

baltaként röpül a légen át!

1932. június 9.