Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak
Máskor poros levelén a fáknak,
Ma mohón és vidáman ölelik
Fölül a fényt és alúl az árnyat...
A fű még az esőtől nedves,
S a sétány már szárazon ásít
És méregzölden rángatja az utat
A teltgyomrú és gyöngyöző pázsit...
Rezegtetve száritja az úton
Összeaszott szárnyát egy lepkepár,
Előbb az eső verte le őket.
Most nyilaz utánuk a napsugár...
Ma sokszinű vízgyöngyök csillognak
Máskor poros levelén a fáknak,
Ma mohón és vidáman ölelik
Fölül a fényt és alúl az árnyat...
Margitsziget, 1927. május 8.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论