Beteg lány az ágyon

Gyönyörű, lázas fiatal lány...

– ó, most ölelni volna szép –

párnák és lágy paplanok között

az ajka félig nyitva szét.

Teste ingben betakaratlan,

szeme úgy nyit rám csodálva

– szemérmetlen, de akaratlan –

mint fakadó nedves virág

valami furcsa téli ködre.

Meglepett és mozdulatlan,

mégis mozog;

csókot vár teste csókos gödre,

ezernyi domb, völgy, bársonyos pihe.

Kékeres két keze halovány,

és mert néhány virágot hoztam

a szeme újra rámcsodál.

Most rámismer és megköszöni,

(kis ajka csúcsos és remeg,)

– ó. így megölelni volna szép –

de én csak lázas kis ajkát csókolom

és mégis sóhajt, mert

– ó a láz... –

Kis melle duzzad

és tapadó selymes ingjének

szemérmetes pántja pattan

és hajamban turkál a keze.

1929. február 9.