Egy fohászkodás

Már könnyü pacsirta tollas magzattyával,

Fiaival nyőstén pintyőke s kannyával,

Kirepült fészkéből! - lebeg a szellőkön,

Élődik szérükön, cseveg a mezőkön:

S még jó barát távol nyög jó baráttyától,

Távol örömitől, távol hazájától!

Ó kegyes szerencse! hozd el már nyaramat,

Hogy én is elhagyván magánosságamat,

Repülhessek Buda kedves sziklájára,

Ifju nyájosságim hiv kalibájára.

Ott előbbször versek kegyes istenének

Gyujtom temjényemet, s Muzsák seregének,

Azután barátom dobogó szivére,

Dőlök boldogságom menedékhellyére.

1782