Adeline

(Töredék, Bürger után)

Ha szentegyházi ének hangzatában,

Dicsőűlve égni, szent imában

Látom arcát, dőre képzetem

Az ég menyasszonyát sejdíti benne,

És bizalmam ekkor elrepülve:

Visszadöbben tőle érzetem.

Ám s ha ekkor köznapi körében

Látom őtet bájló szendeségben

Élni egyszerün, s oly nőileg:

Mi édesen leng, bú, s öröm körébe:

Hogyha minden áldozik feléje,

Ah, akkor újra érzeni merek.