24. D. l. M. Grnő sírjára

I

Mindig mások javára fáradál,

Mindig csak másoknak kedveért éltél,

Ha megkivántad már a pihenést

Meg kell nyugodnunk, hogy sirodba tértél.

De aki már ugy elkényeztetél,

Az első búnál, melyet most okoztál,

Bár tudjuk, sírod néked mennyet ad

Te is elnézed, hogy szemünkben könny áll.