Bordal

Elröpülnék, olyan széles

Jó a kedvem,

Hogyha ilyen jó helyen nem

Lennék itten.

Cimborák közt, kik közűl a

Tele pohár

Minden kicsínyes érdeket

Elmosott már.

Héj, bár lenne a pohár nagy,

Mint a tenger,

És egész egy országból így

Mosná azt el!

Forrna össze minden szív mint

Szíveink ma,

Míg tart köztünk a pohárnak

Bujdosása!

*

Fel barátim, a pohárral

Újra-újra

A jégszivű józanoknak

Bosszújára,

Kik szivünknek mámorát csak

Megkacagják,

S a költészetet számokkal

Elriasztják.

Volna mámorunk bár tenger

Vad viharja,

Hogy kőszikla lelköket meg

Rázni bírja.

Tudnák meg, mi korcs az élet,

Hogyha józan,

Minden szépnek, nagynak anyja

Mámorban van.

*

Fenekig most, mind éltesse

Akit gondol,

Éltében ki legkedvesebb

Tünde mámor.

Ime én is felköszöntlek,

Aki értesz,

S hogyha nincsen olyan e bor,

Méreggé lesz.

Mért nincs a fenék oly messze,

Mint a csillag,

Hogy míg szárazon marad majd,

Én meghaljak.

Hej, mert hogyha e bor elfogy

És reggel lesz:

Szerelem, barátság, mámor,

Minden elvesz. - -