LORELEY

(Heine)

Nem tudom én, hogy mit jelentsen,

Oly szomorú vagyok;

Régi rege jár eszemben,

A régi dajkadalok.

Esteledik, hüs az idő,

A Rajna hömpölyög,

Fönn csillog a bérci tető,

Bíborba öltözött.

Az ormon, a nap hova csillog,

Ül a Szűz, nézd a csodát!

Ékszere arany, ide villog,

Fésűli arany haját.

Fésűje arany s a tájra

Zeng ajkiról a dal,

Csodás a melódiája,

Danája diadal.

A hajóst lenn a hajóban

Vad bú ragadja meg,

Nem látja a szirtet a folyóban,

Magasba néz s remeg.