MEG TUDNÉK HALNI...

Meg tudnék halni a gyönyörtől!

Szívem az üdvtől megszakad;

Ugy érzem, mintha mindöröktől

Úr volnék, végtelen szabad.

Ugy érzem, új, csodás világot

Vagyok képes teremteni;

Új napokat látok robogni,

Új földeket kerengeni.

Új lényeket látok születni

És elenyészni perc alatt -

És mintha én volnék azokban

Az örök élő gondolat.

Új lelket öntök mindenekbe,

Új arcot ölt minden dolog,

És a megcsontosult anyagban

Új, gazdagabb szellem lobog.

Új testet ölt az ősi lélek,

Megifjodik az ó világ;

Benépesül dicső fiakkal

Az emberhíjas pusztaság.

S én, ki e számtalan világnak

Szerzője, istene vagyok:

Meghalok minden pillanatban,

S minden percben föltámadok.

[1893. július 27.]