EGYSZERRE

Egyszerre, egy varázsütésre

Megnyílt a szívem tiszta mélye,

És benne megnyilatkozék

Egy szédítőn mélységes ég.

Egyszerre, egy nagy pillanatban

Fölpattant a zár s új alakban

Támadt föl az ódon világ,

Szemem boldog örvénybe lát.

Egyszerre, egy dicső tudatban

Átfogtam magamat magamban,

Fölértém a szellem szavát,

S megpillantám Istent magát.

S egyszerre megdöbbentem én,

Hogy nesz nélkül lépett felém

A meztelen szépség maga,

A lélek ős, örök dala.

S a rémes-éden pillanatban

Magamat végleg megragadtam;

S hol minden érzés összefolyt,

Éreztem én mennyet s pokolt.

S hol egymást metszi két világ,

Két szem egymás mélyébe lát,

Hol minden eszme összeforrt,

Legyőztem én mennyet s pokolt.

Legyőztem magamat magamban,

S az örök gyönyörforgatagban

Egyszerre megnyilott az ég:

Szent egység, boldog összeség.

[1893. július 27.]