RAGADJ KI, ÉN LELKEM!

Ragadj ki, én lelkem

Magamból engemet!

Merész nézéseddel

Hasítsd át az eget!

Ragadj föl, én lelkem,

Bocsáss rajt az égbe!

Testesülj meg, szellem,

Ki lakol a mélybe!

Át akarom fúrni

Szememmel az eget,

Át akarom gyúrni

A nagy természetet.

Tetteket költeni:

Volt öröktül vágyam,

Elmémmel diadalt

Ülni minden tárgyon

Dalaimból szobrot

Faragni szeretnék,

Kővé szilárdítni

A légnemü eszmét;

Eleven szót szülni,

Testeket gondolni,

Eszemmel az ősvak

Anyagba hatolni;

Élő lelket írni,

Lángokat zengeni,

Hatalmas igével

Alkotni, dönteni.

Eleget vívódtam,

Eleget szenvedtem:

Ragadj, büszke lélek,

Magamon túl engem!

Merészen, sebesen

Üss a földre, égre;

Szenvedő nagy lélek,

Cselekedjél végre!

[1893. július 27.]