LELKEMBŐL ZENGEM...

Lelkemből zengem ezt a dalt,

Hogy minden lelket hasson át!

Megjósolom a diadalt,

Az igazság diadalát!

Lelkemből szültem ezt a szót,

Az örök szót, az új igét:

Bennem lehelnek milliók,

Én vagyok az emberiség!

Szavamtól ittas lett a menny,

Maga a nap szebben ragyog:

Arcom sugárzik mindenen,

Minden parányban én vagyok.

Utánam zengi tér, idő

A szabad szót, a szép igét:

Magasra emelem dicső

Zászlódat, szent Egyéniség!

Magasból zengem ezt a dalt,

És messze száll az égi szó:

A szám nem ül több diadalt,

Egy többet ér, mint millió!

S a mélységekből visszazúg

Az íge, mely magasba csap:

Csak szolgaszív lehet hazug,

Szabadot ölel a szabad.

És megdobbant az anyaföld

A büszke szóra, hogy: vagyok!

Minden nagy szívnek vágya tölt,

Mert boldogok a szabadok.

Ó, boldog én, hogy láthatom

Az ígéret gyönyörhonát!

Hogy adva lőn kimondanom,

Mit szemem túl csodálva lát!

Az élet telje, dús özönje

Ömlik belőlem és belém,

Feledve köznap gondja, könnye:

Megteltem az Istennel én!

[1893. december 10.]