KAR

Vezess, vezess,

Te drága Nemtő,

A dús, a zengő

Világon át!

Ó, tárd ki nékem,

Mi dúl a mélyben,

S a fény honát!

Emelj, emelj,

Te büszke Lélek,

A szenvedélyek,

A vér fölé!

Mindent ragyogj át,

És fűzz borostyánt

E fő köré!

Ragadj, ragadj,

Királyi Szellem!

A Végzet ellen

Tusázni kéj!

Nehéz a pálya,

Könnyű a gálya,

Magas a cél.

Szeress, szeress!

Így szólt a Nemtő.

Szeretve, költő,

És áldva léssz!

Szárítsd a könnyet,

Emeld, ki görnyed,

Légy tettre kész!

Zengj, énekelj!

Így szólt a Lélek.

A szenvedélyek

Nem győznek így.

Hatolj a szívbe,

Önts vért a színbe

És lelkesíts!

Fürödj, fürödj,

Így szólt a Szellem,

A végtelenben!

Dicső a cél.

Teremtve, hatva

Az Eszmenapba

Repülni kéj!

[Szenic, 1890. december 22.]