A NAGYSZIVÜEK...

A nagyszivüek istenálma

Égeti folyvást lelkemet.

Csak egy a cél, de szerteválva

Feléje számos út vezet.

Ti kisszivűek, kishitűek,

Utamból félreálljatok!

Kövessenek a jók, a hűek,

A bátrak és a szabadok!

Keressük őt, a titkos Istent,

Világ szivét, az Ősurat,

Már nincs erő a régi hitben,

Törjünk merészen új utat!

El nem riaszt a végtelenség,

Nem győz le minket tér, idő,

Arcodba nézni, ősi Fenség,

Gyönyör lesz nékünk, rémitő!

Csak bújjatok ti könyvetekbe,

Ápolva gyermekbabonát!

Mi majd a nyíladó egekbe

Keressük lelkünk rokonát.

Miként Napoleon a földet,

Egyszerre vívjuk az eget,

De minket senki meg nem törhet,

Nem győzi le a szellemet.

Elérjük Őt! Mert meg nem állunk,

Szivünkbe más nincs írva cél,

Szerelme terhét bírja vállunk,

Bosszúja sem hoz ránk veszélyt.

Kő az öröklét csarnokába

A perc, mely minket eltemet...

A nagyszivüek istenálma

Elégeti a lelkemet!

[Szenic, 1890. október 10.]