TÖRT

Babonás hatalom járma alatt

Nyög a földön érzés, gondolat.

Szakadozva, csonka alakban

Jelenik meg a láthatatlan.

Töredezve, ferde tükörben

Jelenik meg a pipogya rögben

Az Isten.

Rokonát a rokon nem leli föl,

Örökös a magány, nem veri föl

Zeneszóval a vidám, igazi testvér;

Csak árnyat ölel az, aki eszmél,

Hiába ver a szíve sebesebben:

Töredék marad a földön, esetlen

A Szellem.

Gyönyörű, de fátyolozottan

Jelenik meg a lenge sorokban;

Sanyarú, szomorú sorsa: enyészet.

S ah! Vére-kiontva ér kora véget -

Az okát hiába keresném -

E siralom keresztjén

Az Eszmény.