REPÜLJ, DALOM!

Repűlj, dalom, a messzeségbe!

Hallgassátok meg dalomat!

Árnyból, sugárból összetéve

Milyen bübájos hangot ad!

Kiálts bele a pusztaságba!

Légy viharok lehellete!

Vizet fakassz a sziklahátba!

Légy a proféta ihlete!

Már ott repül! Hogy zeng a szélbe!

Halljátok büszke hangomat?

Lelkem zenéje, szárnyütése

Mindig merészebb hangot ad.

Versenyt repűl a viharokkal,

Nincs túlmagas előtte cél,

Vetekszik égi csillagokkal,

Istennel is csatára kél.

Repülj, dalom! Repülj a napba!

Nincsen előtted semmi gát!

Minden tiéd! Nem vagy magadba!

Törj össze minden rabigát!

Tiéd az élet egyetemje,

Nem úr terajtad a halál.

Te váltig élsz! Van-e, ki merje

Tagadni fényed, Ideál?!

Repülj, dalom, a messzeségbe!

Hallgatnotok kell dalomat!

Lelkem zenéje, szárnyütése

Mindig merészebb hangot ad.

[Szenic, 1890. szeptember]