ÚJ JÓZSUÉ

I.

Kiragadom az időbül,

Ami soha el nem évül.

Megragadom azt a percet,

Ami soha le nem perceg.

Elragadom azt a hangot,

Mi a szívből szívbe hangzott.

Fölragadom azt a lelket,

Kit igazság szomja kerget.

Elragadom, föl az égig,

Kit fensége le nem szédit.

Kiragadom a világbol,

Kiben eszme tüze lángol.

Azt a lángot istenkézből

Leragadom, le az égből.

II.

Megállítom azt a percet,

Mi az örök órán perceg.

Beállítom a szivekbe,

Szív legyen a dolgok rendje!

Elállítom, ami múló,

Szárnyaszegett, porbafúló.

Fölállítom azt a szobrot,

Nagy-merészen égbe rontok:

Megállítom azt a percet,

Maradjon az üdv itt veszteg!

[1890. július 31.]