HEINE DALAIBÓL

I.

(“In den Küssen welche Lüge!...”)

Csókjaidban mennyi álság!

A látszatban mennyi szépség!

Nemde édes csalni néked?

De csalatni édesebb még!

Csak hazudj hát! Rajta, édes!

Csalfasággal meg nem rontasz,

Esküszöm az esküidre.

Hitem arra, mit te mondasz!

II.

(“Es schauen die Blumen alle...”)

Mind a virág az életadó,

A ragyogó napba tekint;

A ragyogó tengerbe sietnek

A folyamok árjai mind.

A ragyogó lányhoz esengve

Száll tova valamennyi dalom.

Fájó, bús dalok! El ti vigyétek

Könnyeimet, epedő sóhajom!

III.

(“Ich glaub nicht an den Himmel...”)

Én nem hiszem, az égről

Mit prédikál a pap,

Te benned hiszek én csak,

Büvös szem, földi nap!

Megtagadom az Istent,

Kiről fecseg a pap,

Szivedben hiszek én csak,

Téged imádalak!

Ördög, pokol s pokolkín,

Amit a pap mesél:

Mind a te szép szemedben

S gonosz szivedben él!