VALAMI SUTTOG...

Valami suttog, valami mozdul:

Van, ó, van élet a sírokon túl!

Valami megkap, valami átfog:

Nem üli a földet törhetlen átok.

Valami úgy zsong, valami rajzik,

Valami a sírból fel-ide hallszik.

És fel a földből suttogva kihallszó

És le az égből messzire kihangzó

Száll a vigaszszó, áll az itélet:

Fölnyílnak a sírok, a halál az élet!

A szellemi lények üdvzaja lehallik:

Nem halt meg a lélek, csak hüvelye alszik!

S íme alattam valami megzendül,

Suttog a fű is túli szerelemrül.

S íme fölöttem valami megzendül,

Harsan a szózat fényes egekbül;

Nem lenni nagyobb jó, mint valaha lenni;

Ur itten a Senki, él itten a Semmi!

[1890. július 30.]