Új esztendőre

(1817)

Vidám elme

te! szerelme

az örökös tavasznak -

csend és béke

egy gyermeke,

kinél búk s ürmök asznak!

A szerencse

folyton öntse

rózsáit öszvényeden,

elégedés

vezéred, és

légyen köröd egy Éden.

Minden reggel

víg sereggel

játsszon a Nap súgára

(mosolyogva

lépbe fogva)

Arcád diadalmára. -

S Neked intsen

báj-bilincsen

jőve az Alkonyodat

végső fénye,

hogy rabkénye

készítse meg álmodat.

És ha majdan

e Kor hajdan-

korrá változik - midőn

Élet s Halál

számot talál

vetni a hosszú időn:

Akkor, Kedves,

vedd jól, nedves

szememböl, végtisztemet;

Ott örökké

légy Élőké;

bár itt egy hant eltemet!!!