UTCÁN.

Hogy épül Pest minden soron,

Hogy sürr-forr’ benn’ a néptömeg!

Ki lakta, látta egykoron,

Immár alig ösméri meg.

Ez utca is megváltozott,

Hol ifjuságom idején

Sok szép órát, sok víg napot

Barátim közt töltöttem én.

Eltünt a régi ház emitt,

Gazdája is már föld alatt,

De hűn őrzöm emlékeit,

A multból már csak az maradt.

Hijába áll szép palota

Az egyszerű kis ház helyén,

Nem léphetek be én oda,

A mult emlékét sérteném.

Megállok és eszembe jut,

Ha elmegyek mellette még:

Az idő mily rohanva fut,

És mily közel a messze vég!

Fut-fárad, küzd-ví a világ,

Sok földi kincset esdve kér;

Vidám kedély és ifjuság

Minden más kincsnél többet ér.

1894