III.

Erdő alján, hegy tövében

Van egy kicsiny házam nékem,

Nyáron jobb, de télen is jó,

Bár befújja olykor a hó.

Most is fújja, most is víjja,

Szegény kis ház alig bírja,

De azért, ha erősb lenne,

Sem alunnám jobban benne.

Jókor fekszem, későn kelek,

Egész évet kipihenek;

Egy kis nyugtom mért ne légyen?

Természet is nyugszik télen.

De ki zörget, vaj’ mit akar?...

Senki, csak a bősz zivatar.

Hogy’ fú, jajgat, hogy elvadúl!

Ösvényt, útat befú, feldúl.

Már a sok hó egész özön,

Egy hétig most posta se’ jön;

Se baj, jobb is, rekedjen ott,

Nem olvasok így hirlapot.

S nem boszant meg léha szellem,

Hosszu cikkben, nagy beszédben,

Hamis pathos, rossz magyarság,

S több ilyen, most divó kórság.

1893