ÍRÓI RECEPT.

Ad notam: Poétai recept.

Látóhatár, évad, járóka, szélhámos,

Lelőhely, útvesztő, ünnepség, pénztáros,

Mérnök helyett mérő... ha mind egybevészed:

Jó magyar nyelven irsz, dicsőség a részed.

Mintegy ráadásúl: hordár helyett hordó;

Ne cifrázz rendjellel, ott a régi ordó,

Mit tanár? Professor. Mit jellem? Karakter.

Csak ezt érti meg az igaz magyar ember.

De azért ne hódolj latinnak vagy fránsznak,

Írd csak magyarosan nuance-ot nüánsznak,

A quasi-t kvázinak, codex-et kodeksznek

Ez az irásmódja az új régieknek.

Szedj ki régi könyvből mindent, mi kissé nyers,

Megtűri a próza, ha nem tűri a vers;

Tanuld el a néptől falun, mi betyáros,

Mivelődjék tőle elkorcsosúlt város.

Keresd, halmozd mindezt, légy réginél régibb,

Magyarnál magyarabb, a népinél népibb;

Pödörd ki jól bajszod’, szedte-vettézz nagyon,

Nemzeti genius hadd csókoljon agyon!

1891