AZ ERDEI LAK.

Kies völgyben, a Bükk tövén,

Egy kis lakban tanyázom én;

Mohos sziklák, erdők védik,

Bár lakhatnám itt mindétig!

Csendes hely, csak a patak zúg,

Erdőn csak a vadgalamb búg,

Reggel ébreszt, este ringat,

Világ zaja ide nem hat.

Oh ne is! Volt benne részem,

Kifáradtam már egészen,

Ugy szeretnék megpihenni,

Egyedűl magamé lenni.

Sebeim, mint itt a fának,

Lassanként begyógyulnának,

Derülnék a napsugárral,

Dallanék vidám madárral.

Hiú ábránd!... erdős kis lak,

Alig jöttem s már itt hagylak!

Sors ellen küzdök hiába,

Mennem kell világ zajába.

1887