VIRASZTVA.

Alugyál el, édes lyányom,

Enyhítsen meg édes álom,

Éjfél elmult, hajnal ébred,

Ne találjon ébren téged!

Hány sok éjet virrasztottunk,

Éjjel, nappal nem aludtunk,

Te az ágyban, én ágyadnál,

Hátha kissé elszunnyadnál?

Elszunnyadnál, meggyógyulnál,

Hervadozó szép virágszál,

S egy mosolygó, vidám reggel

Ébredeznél régi kedvvel.

Oh virulj ki, virulj szépen,

Mint virág vén fa tövében,

Vén fa én csak addig éljek,

Mig árnyammal óva védlek.

Alugyál el, édes lyányom,

Álmod visszaadja álmom’,

Vidor hangod tünt reményem’

Mosolygásod lelki fényem’.

1879