OH AZ IDŐ...

Oh az idő gyorsan száll felettünk!

Eltemetjük akiket szerettünk;

Nem találjuk többé örömünket,

Észrevétlen túléljük szívünket.

Nincs erőnk már igazán remélni,

Uj örömnek, uj bánatnak élni;

A romok közt eltévedve járunk,

Idegenné vált egész világunk.

Boldog évek, szép napok sugára,

Áraszd fényed’ éltünk alkonyára!

Oh melegitsd még egyszer szivünket,

Aranyozd meg utolszor egünket!

Aranyozd meg! és a végsugárral

Hadd enyésszünk csendes szép halállal!

Legyen álmunk, enyhe sir ölébe’,

Szeretteink örök szent emléke.

1870