HAJNALBAN.

Hajnal dereng ablakomban,

Fölébredek félálomban;

Vélem ébred az én kedves hitvesem.

Kettős hajnal mosolyog rám édesen.

Zendűl kinn a madársereg,

Csevegni kezd benn a gyerek;

Lelkem amit először is érez, hall,

Nő mosolyja, gyermek hangja, madárdal.

Szúnyadhatnám még egy kisség,

De szívemben gyönyörűség

Áradoz szét s érzem, hogy a világon

E valónál nem lehet már szebb álom.

1865