KÖLTŐ ÉS KRITIKUS.

Fel-felkiált sok költő és művész:

A kritikához nem kell semmi ész,

Rossz szív csupán vagy megromlott kedély;

Alkoss előbb, hadd lássuk, úgy beszélj,

Ki másra képtelen, gáncsol, dohog:

A kritika haszontalan dolog.

Oh jó urak, mindezt én nem hiszem,

Bár mit beszéltek, érzem, van szivem,

Mely lángol, ég, örűl, fáj, szenved, érez,

S azért gyűlöl, mivel szeretni képes;

Eszem is van annyi, hogy hamar belátja,

A kritikusnak költő nem barátja,

Csak úgy, ha dicsér és hibát fedez,

S bírája helyett udvaronca lesz.