LEÁNYOMHOZ.

Oh ne könnyezz, kedves lyányom,

Édes anyád képe mása!

Az ő könnyes arcát látom,

Oh atyád csak ezt ne lássa.

Fájó emlék fátyla lebben,

Bánat újul bús szivemben.

Méla búnak néma könnye

Szép szemében hányszor rezgett!

Sirva omlott kebelemre,

Istenem, mennyit nem szenvedt!

És még egyszer, utoljára...

S elfödé a halál szárnya.

Oh mosolyogj, kedves lyányom,

Édes anyád képe mása

Az ő vidám arcát látom,

Oh atyád csak ezt, ezt lássa!

Mennyi boldog emlék újúl,

Szívem percre meg-megifjúl.

1868