MEGELÉGEDÉS.

Nem mondhatom szegénynek magamat,

Adott a sors annyit, mennyit adhat:

Egy pohár bort, dalt és ifjuságot,

Sok bajomhoz egy-két jó barátot.

Kedves nőmnek, családomnak élek,

Bút megosztok, örömöt cserélek;

E kis körben úgy enyhűl a bánat,

S az örömcsepp egy tengerré árad.

Ifjuságom ma-holnap oda lesz,

De ha Isten csillagomnak kedvez

A barátság és a bor és a dal

Híven kísér síromig, velem hal.

Az ősz haj nem hűti ki szivem’ még,

Melegít majd ezer boldog emlék.

Oh édes nőm, ölelj meg, borúlj rám,

Így alszunk a koporsó párnáján!

1860