ÖLELVE TARTLAK...

Ölelve tartlak, Istenem,

Mi gyöngéd karcsu termeted!

Hallgatsz, szíved beszél velem,

S elringat, mint egy gyermeket.

Ne ébresszen pacsirtaszó,

Szavadnak édes hangja még,

S csillag sem, a hajnalhozó,

Amely dicső szemedben ég.

Hadd környezzen e néma éj,

Ez édes álom, szent titok;

Oh mennyi érzés, mennyi kéj!

Leszünk-e még ily boldogok?

1861