SZERESS ÉDES MARIM...

Szeress édes Marim, mint eddig szerettél,

Amint én szeretlek, híven, hőn, igazán!

Mindent elvesztettem, mindenem te lettél:

Vigaszom, reményem, dicsőségem, hazám.

Oh mily reményekkel léptem a világba,

Mennyit nem remélett megifjult nemzetem!

Szebb napok derűltek a magyar hazára,

Nagy jövő határán birkozott a jelen.

S minden összeomlott... Jaj meg kelle érnem!

Óriás küzdelmet sirhalmok takarnak.

Nincs többé reménység!... Jaj végig kell néznem

Lassu pusztulását haldokló magyarnak.

Szeress édes Marim és taníts feledni,

Ha a honfibút is elfeledni lehet;

Engem csak szerelmed tud boldoggá tenni,

Ha boldog lehetne, ki hazát veszitett.

Oh lásd karjaid közt sem hagy el a bánat!

Oh hát még nélküled mi volna életem?

Mig örök bánattal gyászolom hazámat,

Enyhítsen szerelmed, édes egyetlenem!

1859