KÉSŐ VÁGY.

Miért kellett látnom téged,

Oh mivé től engemet?

Újra fázni kezd az élet,

Visszavágyom élni véled,

Mi örökre elveszett.

Avagy mért nem adta Isten,

Hogy régebben lássalak,

Midőn fiatal szivemben

Mély hitem, első szerelmem

Vágyai lángoltanak.

Még egy órát, még egy percet

Napjaidból szenvedély!

Régi lángod’, ifju lelked’,

Mint azt egykor rám lehelted,

Mondván: szeress, szenvedj, élj!

Még egy álmot és ne többet,

Álmot, mely hosszan hazud’,

Még egy hangot, mely elrenget,

Még egy mámort, mely feledtet,

Még egy kínt, mely ölni tud.

Miért kellett látnom téged?

Szeretlek, de érezem,

Hogy csak egy eljátszott élet

Emlékének kínja éget...

Hagyj el, hagyj el szerelem.

1853