ÉJI SÉTA.

Nem alhatom. Ki is alhatik

Ily világos nyári éjtszakán?

Indulok mint gazdátlan ladik,

Isten tudja, csillagok után.

Oh mi szép e hallgató liget,

Fűben, fában, légben szerelem!

Ha édes hang súgná nevemet,

Ha egy szép lyány ülne itt velem!

Fent viraszt a kopasz hegytető,

Kis falucska alszik ott alant.

Mért nem vár ott reám egy ifju nő,

Mért nem csábít veszély és kaland?

És bolyongok Tolnán-Baranyán,

Elfáradok mondhatatlanul;

Gúnyosan néz fent a hold reám

S úgy kacag, hogy csillag-könnye hull.

1851