SÓHAJ.

Szállj dalom, oh siralom sohajja,

És sírd el legszentebb könnyedet!

Emberi kény embert eltiporhat,

De ki az, ki szívet láncra vet?

Szállj kunyhóba és szállj palotába

És ápold a honfi bánatát

Légy sugár, légy harmat, mely virágnak

Késő őszig éltet, enyhet ád.

A bánatnak is vagyon virága

S néha öröm-magvakat terem

Hogy magadhoz méltókép örűlhess,

Érezd búdat, érezd, nemzetem!

1850