A SZÉKELYEK.

Vitéz s furcsa nép valának

Régentén a székelyek,

Most is furcsák és vitézek,

Isten őket áldja meg.

Nem magas a székely ember,

Inkább kardja jó darab,

De kezétől hull az ellen,

Bár két fővel magasabb.

Hegyi nép a székely ember,

S még szegény is e felett,

Ágyuja nincs, no de se baj,

Hoz a labanc eleget.

Nyugtalan a székely ember,

Hosszu harctól nem remél.

«Hadd vágjon le kiki százat,

Aztán haza!» - így beszél.

Meg nem áll a székely ember

Ágyu s puskacső előtt,

Inkább beront, mert az ellen

Jobb ha meghal, mintha lőtt.

Nem tréfál a székely ember,

Tréfáljon bár a vezér.

«Vezess - szól - de megkólintunk,

Ha csatánk rossz véget ér!»

Ritkán víg a székely ember,

De ha víg, akkor bolond,

Muszka sisakból iszik bort,

S kenyérért Szebenbe ront.

Vitéz s furcsa nép valónak

Régentén a székelyek,

Most is furcsák és vitézek

Isten őket áldja meg!

1849