ESTVE.

Enyhe szellő suttog halkal,

Már homálylik az esthajnal.

Estcsillag félénk sugára

Mosolyog le a világra.

Majd föltetszik a telő hold,

Fényes lesz az egész mennybolt.

Elnyugodt a föld lármája

És a menny hármoniája

Megzendül, a lélek halba,

Meg nem szűnik hallani,

S lassan, lágyan elringatják

Édes álom karjai.

1847