HONVÉD HALÁLA.

Ott volt véres csatában,

Küzdött mint senki még,

Kilencz nehéz sebétől

Végtére elesék...

A sírásók csodálva

Bámulják tetemét,

Megvizsgálják egyenkint

Kilencz nehéz sebét.

«Ez él!»kiált az egyik,

Mert fölnéz a vitéz -

S azonnal ápolyára

Hajlik mindannyi kéz.

«Légy megnyugodva - mondják -

Derék vitéz valál;

Illő, hogy martalékúl

Ne kapjon a halál.

Pajtásid elhullának,

Csatátok elveszett;

De te karunk közt vissza

Kapod az életet.»

«Mit! - szól az éledő hős,

S megint megdermedett -

Pajtásim elhullának?

Csatánk is elveszett?

Úgy mért nekem az élet,

Ha ők elestenek...

Ha nem hazám a győztes,

Úgy csak temessetek!»

S kilencz nehéz sebéről

Letépi kötegét -

A sirásók könyezve

Ássák el tetemét.