ŐSZI DAL.

1846.

Elküldtem őt, hozzon virágot,

Mert nemcsak a tavasz,

De hoz virágot még az ősz is -

S elment a kis ravasz.

Elment, de ekkor gondolám meg,

Mi gyermek-kábaság!

Már rég a szőlőt is leszedtük,

Hol nőne most virág?

És im betoppan a virággal,

Egy zöld csomó kezén;

Mint édes ajkán, friss eperke

Piroslik levelén.

Oh ősz! ha ily bűvös varázszsal

Bir szent lehelleted,

S az ég szabadján a gyümölcsöt

Másodszor érleled;

Oh, bájos ősz csodás fuvalma!

Hozzád száll hő imám:

Te járj át érlelő szeleddel

E senyveteg hazán!

Hogy a mi fattyusarjadékot

Hajtott a ki kelet;

Mit érlelés helyett, tüzével

A nyár ki égetett,

Te hozd újabb virágozásra!

Nem kérek én csodát;

Az ő helyett egy é betücske,

Megmentné a hazát!