KÉT ÁRVA.

Sírján a jó anyának

Két árva sirdogált,

Kesergő bánatának

Irt, enyhet nem talált.

«A föld ölébe vitted

Szerelmed, jó anyánk!

Kinek lesz most helyetted,

Kinek lesz gondja ránk?»

S a sírt szelíd virággal

Körűlültetgeték,

Könyűjök harmatával

Naponként öntözék.

De a legszebb virágot

Mindenkor elvivék,

Egy sziklakőbe vágott

Szent Szűznek szentelék.

«Oh szent szűz, esdve kérünk,

Tekints kegygyel reánk;

Te légy hitünk, reményünk,

Anyánk helyett anyánk!»

Szólottak, s a virággal

Behinték zsámolyát,

Szólván, letérdelének,

S mondák a hő imát.

Ki vitt a szűz anyának

Drágább ajándokot?

Ki ajkai mondának

Buzgóbb imádatot?

A sírvirág kelyhében

Két árva könyje ég -

Ha ily szivek kértét nem,

Mit hallgat meg az ég?