AZ ÖRÖMEK ÖRÖME.

Mellettem űl szelíden,

Mellette űlök én,

Ő homlokom simítja,

Keblére dűlök én.

Nem szólok, és nem szól ő,

Mindketten hallgatunk.

Csak szűnk verése mondja:

Mi boldogok vagyunk!

Lábunknál a két gyermek,

Egy kis galambkapár,

Virág között a fűben

Csevegve, játszva jár;

Lovával, ostorával

A pajkosabb fiú;

Bábjával a leányka

Félénken összebú.

Az egyikből hazámnak

Én képzek egykoron

Egy szebb jövőre polgárt,

Neked, te drága hon!

A másikat szivének

Hő érzeményivel

Jó honfiú számára

Ő nevelendi fel.