GŐZHAJÓN.

I.

Búcsút mondtam kedvesimnek...

Búcsút mondtam kedvesimnek,

Búcsút gondjaimnak;

Fájdalom s örömkönyűim

Csaknem összefolynak!

Mint madár könnyen repülnék

Szél s hab ellenébe;

Csakhogy egyik szárnyamon még

A kalitka lépe!

Lelkem, és a gőz hatalma

Mind előbbre tolna;

Csakhogy a szív száz fonállal

Kötve honn ne volna!

Vissza vágyom és előre,

Kin- és kéjtusával;

Mind hiába, elragadt már,

S visz hajóm magával!

II.

Ingatag hajón lebegve...

Ingatag hajón lebegve

Égnek és viznek közötte,

Itt vagyok pár deszkaszálon

Én a biztos föld szülötte!

Hánykodó habok honában

Nyugtát szívem nem találja;

Mint a felkapott katángot

Hord a vágyak tétovája.

És kinyujtom mind a két kart,

S nincsen, a kit megölelnék,

Messze tőlem mind a ketten,

Kiktől, és kikhöz eveznék:

Jobbom el nem éri már, kit

Honn hagyék, nőm és családom,

Mig balommal el nem érem,

Melybe térek, ősi házom.

Oly nehéz, oly könnyü szívem,

Mintha égbe kéne szállnom,

Vagy le, mélyen elmerülve,

Sírom a mélyben találnom.