A HŐS ÉS KEDVESE.

Elment a hős csatába,

Hő keble dobogott,

Kivíni fegyverével

Szabadságot, jogot.

A harczolók sorában

Első volt mindenütt,

Mint vakmerő oroszlán,

Mint lelkes honfi vítt.

S kiért kivítta harczát,

Győzelmes lett a hon;

Budában új király ül

Az ősi trónuson.

De, őt szerelem vonja,

Mely hősi tetteért

Majd myrtuságba fonja

Fürtén a harczbabért.

A hős jön oly lobogva, -

Hit és remény dobog

Keblén, hogy boldogítni,

Hogy boldogulni fog.

A hölgy közelgni látja,

Sikolt, szivére nyul...

Egy percz - és a magasról

A vár sánczába hull.

Mit ér immár a hősnek

Mit ér az uj király?

Szabadság győzedelme,

Az elnyomott viszály?

A hölgy, a ki iránta

Megszegte volt hitét,

Nem birta elviselni

Az érkező szemét.

A hős, ki ily jutalmat

Ily véres bért talált,

Nem tudja elviselni

A kétszeres halált.